A szürke hétköznapjaimat kiegészítettem egy kis plusz szürkeséggel, szóval összeállítottam egy olyan szoros és egyhangú napirendet, amiben teljesen elégedett vagyok és jól érzem magam. Mindeközben csomó pozitív, de legalábbis többnyire pozitív élmény ért.

Először is egy olyan élmény, amit jó, ha mindenki tud: Ha egy légtérben két lengyelnél több van egyszerre, akkor elfelejtik, hogy más nemzetek is léteznek, vagyis nem tudnak angolul beszélni. Roppant frusztráló, mikor elmegyek velük bulizni (meg egy csoport portugállal. erről később), és ők vígan csacsognak, én állok, mint f@sz a lakodalomban, és mikor megköszönöm a fergeteges estét, és elindulok, képesek megkérdezni: "Máris, miéééért?" Visszakérdeztem, hogy "mégis mit gondoltok?" Nem jött válasz.
Az egész úgy indult, hogy a portugál kollegina meghívott a harmincadik születésnapjára, és... hát ennyiben ki is fújt. Mondjuk a tény, hogy egy étterembe hívtak egy vacsorára (MEGHÍVTAK), majd elmentünk egy grillezőbe, és kifizettették velem a fogyasztásomat, legalábbis bizarr. De legalább most már tudom, hogy velük ne menjek sehová.

Megint más tészta, mikor Bencééknél van ilyen buli, mert Damian, Ania, Lukasz, Bartos, és a többi lengyel, aki oda jár, tudnak angolul beszélni, és nem várnak semmit, vagyis ők adnak, én is adok, és mindenki boldog. Sokkal jobb. Tegnap este/ma hajnalban is jól éreztem magam, bár még visszavan nekem egy beszélgetés, ami azóta érik, hogy idejöttem, viszont ténylegesen most jött el az ideje. Erről részletesebben valamikor a jövőben.

 

Végre kiváltottam a tagsági kártyámat a SpiceBall sportközpontba (akciós volt, még jó), amivel mehetek konditerembe, uszodába, squasholni, pingpongozni, zumbázni, fitnesselni, jacuzzi, szauna, anyámkínja, szóval a masszőrön kívül gyakorlatilag bármit ingyen elérek, szóval végre visszatért az aktív sport az életembe. Ráadásul a havi 41 fontért, amit fizetek, még ráadásként 12 hónapon át egy személyi edző is foglalkozik velem. Ez király. Szóval munka előtt, vagy után beosztástól függően edzeni járok, és bár az elején kicsit meg voltam illetődve, de csupa pozitív dolog ért. Az ott lévők leginkább respektálnak, tanácsokat adnak, biztatnak, mosolyognak az emberre, szóval rendkívül kedvesek, úgyhogy két hét után már nagyon szívesen járok oda. Persze minden alkalommal, mikor odamegyek, meghalok kétszer, olyan edzéstervet kaptam, de hát ennek ez a módja. Ritkán esik jól ennyire a fáradtság.

A varjú egy rohadt ijesztő állat. Jövök ma hajnalban hazafelé, a hajnali fényben kihalt utcákon, és minden lámpaoszlopon ül egy, és mikor elmegyek alatta, károg kettőt. Nem többet, nem kevesebbet. Futótűzként ment a hír, hogy "itt van egyedül, kapjuk ki a szemét. Józsi, feléd tart, vetted?" Nagyon para volt...

Az NHL véget ért, a Los Angeles megnyerte a Stanley kupát. A draft is lezajlott, a holtszezonban mennek a játékosmozgások. Philadelphiából távozott egyik személyes kedvencem, Scott Hartnell. Szomorú vagyok emiatt.
De a következő szezonra kell koncentrálni, a szurkoló dolga pedig az, hogy szurkoljon.
Let's Go, Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

https://flyers.blog.hu/api/trackback/id/tr626451933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása