Hát ez is egy jó hosszú jövő hét volt.

A legutóbbi ilyen bejegyzésemben a szemem világának sérthetetlenségéről beszéltem, előtte pedig a Zöld Ruhás Pasasokról, és hogy hogyan vettek védelmükbe. Mind a kétszer egyedül voltam, és a felnőttek tulajdonképpen kisegítettek a csávából, amibe belekerültem. Átok Perszóna persze mindig készen állt visszalökni a trágyába, de alapvetően nem volt velük baj. Még előtte is, a Baljós Árnyak alatt valamiféle torz jó szándék vezette az engem kínvallató felnőtt hadtestet, na de most.
Most bzmg.....
Ebben a részben ENGEM konkrétan nem ért semmilyen direkt sérelem. Legalábbis nem durva. De ami körülöttem folyt, az maga volt a kénköves pokol tüzében izzított ördög hólyagos fasza, amit készült ledugni a világ torkán. Az egész pedig egy ember miatt.
Büszkén mutatom be Mr. Idegesítő Baromarcot.

Tudjátok, hogy rajongom a sportokért. Bármilyen sportot szívesen nézek, bele tudok merülni, és új sportokat is szívesen fedezek fel és próbálok ki. Egészen gyerekkoromtól kezdve néztem folyamatosan mindenféle sportot, és mindig hallgattam, hogy "jó gyerek ez a Bekem, de  hol van ő Peléhez, meg Maradonához képest", és ilyenkor egy idő után azon kezdtem gondolkodni, hogy ha én nem láttam ilyen arcokat játszani, mint Jordan, vagy Carl Lewis, kiket fogok mesélni a gyerekeimnek? Hát a válasz nyilvánvaló: Rengeteg olyan sportolót láttam életem során, akik büszkén mesélhetek, mert koruknak legjobbjai voltak, csak úgy, mint McEnroe, vagy Ali. Épp ezért következik itt egy lista arról a tíz sportolóról, akiket én szívesen mesélek majd.
Fontos megjegyezni, hogy ez a lista erősen szubjektív, de azért voltak bizonyos szempontok, amik alapján bekerültek, és rangsorolva lettek.

1.: Sikeresség.
Bekerülhetnének ide imádott, vagy szimpatikus sportolók, de ha nem nyertek semmit, akkor hiába beszélek róluk.

2.: Sztárok és allűrjeik.
Fontosnak tartom, hogy adott személy nőjön túl az adott sportágon. Lehet a legsikeresebb az adott sportban, de attól még nem lesz világhírű. Ez visszafelé is igaz, lehet hatalmas neve, de ha inkább a sztárságával, és nem a tehetségével tűnik ki, akkor nincs itt helye.

3.: Korszak.
Bizonyára lesznek, akik nem kerülnek be ide, pedig itt lenne a helyük. Valószínűleg azért nem történik meg, mert sosem láttam személyesen őket. Így az itteniek leginkább a kilencvenes évek közepétől napjainkig versenyeztek, vagy versenyeznek most is, valamint olyan sportágak képviselői, amiket én is rendszeresen követtem, vagy követek most is.

Valamint fontosnak tartom megjegyezni, hogy itt egy sportág egyetlen képviselője fog helyet kapni, így nem lesz három ökölvívő, két jégkorongozó és öt futballista. Igazságtalan lenne.

Valamint még egyszer: A LISTA ERŐSEN SZUBJEKTÍV!

Nyilván nem, de miért nem? Az, hogy az ész nélküli stadionépítés jelen pillanatban teljesen értelmetlen, az nem lehet senkinek sem újdonság, de annyi rossz, vagy rosszul megfogalmazott ellenérv kering az emberekben, hogy muszáj reagálnom. Úgyis ígértem sportszakmai cikkeket.

Most, hogy a magyar válogatott részvételével zajlik az IIHF Jégkorong világbajnokság, a média kiemelt figyelmet fordít a sportágnak, ami nagyon jó, de törvényszerűen megjelennek a károgók, akik szerint ez mégsem annyira szuper dolog. Igazuk van? Igaza van bármelyik oldalnak?
Vajon miért van az, hogy a világ a magyar szurkolók páratlan odaadásáról beszél, és néhányan (tényleg csak néhányan) ebben mindenképpen szálkát találnak?
Fogalmam sincs.
De azt tudom, hogy én miért vagyok büszkén és odaadással ennek az apró szubkultúrának a része.
Pontokba szedve, amennyire tőlem telik.

Nem, valójában nincsen semmilyen fóbiám, viszont vannak dolgok, amiket kifejezetten utálok. Ilyen pl. az, ha valaki hátulról a térdhajlatomba üt, vagy piszkálják a hátamat, de ezekről majd később beszélek. Az, hogy milyen kifejezett félelmem van, az a mai téma, és ez pedig az, hogy miért vagyok különösen érzékeny a szemeimre.
Főtt kukoricát? Tálalhatom szadista orvossal is.

Ha az ember eltéved, akkor annak általában az az oka, hogy idegen helyen van, ismeretlen területen, és elveszti a tájékozódási készségét. Ezzel néha együtt jár félelem, és ezzel a fajta félelemmel nagyon sokat foglalkozik a klasszikus és modern irodalom is. A magány, vagy az elhagyatottság érzése hasonlóan népszerű téma. A kettő kombinációja pedig szintén nagyon gyakori. Az élet mégis képes megfejelni az egészet egy fura csavarral, bizonyos esetekben pedig feltűnik egy váratlan jótevő, aki kihúzza a főhőst a szarból.
Alábbi esetben a főhős én vagyok, a szart a biatorbágyi vasútállomás épülete adja, és a váratlan jótevő(k) sem maradt(ak) el. Ők a Zöld Ruhás Pasasok.

Az élmény, amit itt leírok, maradt meg bennem legelevenebben a rovat témáját tekintve. Történeti szempontból fura személyek is tartoznak hozzá. Név szerint Ewan McGregor, Natalie Portman és Liam Neeson. Ismerős szereposztás? Igen, ez bizony a Baljós árnyak szereplőgárdája. Fontos eleme a történetnek.
Had szögezzem le, hogy ez a bejegyzés lesz a legkevésbé vidám az összes közül, mert egy olyan erős tüske maradt bennem emiatt, amit a mai napig sem tudtam kipiszkálni, és valószínű, hogy soha nem is fogok.

"Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem."
Antoine de Saint-Exupéry

Mivel mostanság a mindennapjaimat leírni legalábbis unalmas (írni ugyanúgy, mint olvasni), ezért úgy döntöttem, hogy egy pár részes sorozatban mesélek minden ember legizgalmasabb éveiről, amikor a fantázia virágzik, a lélek szabad az ártatlanság pedig épp kezd elveszni. Az egyetlen probléma ezzel a korszakkal, hogy a gyermekeket megkötik azok a felnőttek, akik elfelejtették gyermeki létük végtelenségének élményét.

Először is had kérjek bocsánatot a blog frissülési gyakoriságát illetően. Mondanám, hogy nem volt időm, vagy nem történt semmi, de a valóság az, hogy pont leszartam.
Íme, nem is próbálok pótolni semmit.

"Mindenek fölött
Légy hű magadhoz: így, mint napra éj,
Következik, hogy ál máshoz se léssz."
                        William Shakespeare

Bár nagyjából tudtam, hogy mi vár rám, még a végeredményt is megtippeltem (viszonylag pontosan), azért történt pár olyan dolog, amit az ember nem láthat előre. Ilyen volt a krakkói Divizió 1/A jégkorong világbajnokság.