Először is had kérjek bocsánatot a blog frissülési gyakoriságát illetően. Mondanám, hogy nem volt időm, vagy nem történt semmi, de a valóság az, hogy pont leszartam.
Íme, nem is próbálok pótolni semmit.

A krakkói fantasztikus vb-nél hagytuk abba, megpróbálom onnan felvenni a fonalat. Szóval ami azóta történt, az leginkább a rohadt nagy semmi.
Igen, Esztivel azóta is egy pár vagyunk, bár a távolság elég gyilkos, kitartunk és hűek vagyunk. Volt is nálam májusban egy hosszú hétvégén, és júliusban két hetet, ami gyönyörű volt. Igaz, hogy nekem dolgoznom kellett, de a munkaidőn kívül csodálatosan sok időt töltöttünk együtt. Csakúgy, mint legutóbb Októberben, amikor egy hétre hazautaztam, és gyakorlatilag folyamatosan együtt voltunk.

Szoktátok kérdezni, hogy mi van velem, mi újság...
Hát... dolgozom.
Az életem legnagyobb része ebben ki is merül, és igazából ami említésre méltó lenne, az másokkal történt, de arról számoljanak be ők.
Nem voltam kirándulni, csak otthon, de nézzétek el, hogy az Esztivel kettesben töltött időket megtartom saját élménynek.

Inkább foglalkozok a jövővel, mivel egy másik blogom is nagyon-nagyon régen frissült utoljára, viszont úgy érzem, hogy hamarosan megtörténik, és erről szeretnék néhány szót.
Otthon vettem pár új könyvet, és elolvasva őket újra érzem a késztetést az írásra.
Szóval egy kis előzetes, most.

"Frank ránézett a recepciós hölgyre, akinek a tekintete jelenthetett bármit. Frank leginkább azt vette ki, hogy valaki mást kellene buzerálnia a problémáival. Főleg olyan problémákkal, amihez amúgy semmi köze. Vagy még annyi sincs. De muszáj volt megtudnia, ki követi őt állandóan.
- Meg tudná mondani, hogy a 36-os szobában ki lakik?
A nő felhúzta az egyik szemöldökét, kicsit féloldalas pillantást vetve rá, mintha inkább azt mondaná: Felvinnélek abba a szobába, és életed legédesebb büntetését kapnád.
- Miért akarja tudni?
Miért is akarja tudni? Mert úgy érzi, hogy az ott lakó üldözi? Vagy mondja azt, hogy valami baj van a sráccal, mondjuk drogozik? Vagy mondjon valami olyan sületlenséget, hogy...
- Nem érdekes, azonnal mondom.
Frank egy kicsit meglepődött. A hölgy készséges, szinte örömmel segít. Pár kattintás, egy kis pötyögés után egy másodpercre felpillantott, belenézett Frank szemébe, egy pillanatra megharapta az alsó ajkát.
- Hmmm, a 36-os szoba teljesen üres, senki nem költözött be év elején.
Frank egy pillanatra elhűlt, a talaj egy kicsit megingott alatta. Pedig látta bemenni. Kulccsal nyitotta az ajtót!
- Rendben, köszönöm.
- Nem akarod, hogy megnézzem személyesen?
- Nem, igazán semmi szükség...
- Vagy inkább nézzük meg együtt!
Frank torkában ottmaradt a mondat vége, mikor újra ránézett a recepciós, már egyértelműen látta, hogy az mit is akar mondani a tekintetével.
Gyorsan végignézett rajta. Harmincas nő, hosszú, platinaszőke haj, tengerkék szem, kerekded, láthatóan tapasztalt... de ez mind felesleges, amikor övön alul valami dönt helyettünk. Így is lett. A döntés megszületett az alsóneműben, Frank pedig egyszeriben elfelejtette a titokzatos lakót a 36-os szobából."

Ez egy részlet, spoilernek pedig még egy idézet Stephen Kingtől:
"A képzeletünk szüleményeinek is lehet öntudata."

A Flyers futott már jobb szezont is (1975), de azért nem annyira pocsék, mint amire számítani lehetett. Ha bejutunk a rájátszásba, az már siker.
A legutóbbi meccs:
Kings - Flyers
2-1 (SO)
Let's Go, Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.