Az új éve elé nézve mindig azt várom, hogy elsején felébredve valami más lesz, de valójában ugyanaz a szar van, csak mi, emberek nevezzük máshogy.

"Újév. A fogadalmak időpontja, amikor hisszük, hogy reggel valami jobb és boldogabb kezdődik. Elég, ha hagyjuk, hogy hasson ránk a fizikusok és csillagászok által megállapított kezdet mágiája, lenullázzuk a számlálót, összeállítjuk a fogadalmak és eskük listáját, amelyet úgysem tartunk be. Már az újévi ebéd után rágyújtunk az első cigarettára, január közepén már nem hiszünk abban, hogy az év végére folyékonyan beszélünk angolul, a fogyókúrát elhalasztjuk "jobb időkre", a nyári szabadságra. Addig úgyis mindenki elfelejti. De ezen a kivételes újévi éjszakán még mindig úgy érezzük, hogy nemcsak új év kezdődik, hanem most kezdődik minden."

Eredetileg ez a bejegyzés tegnap íródott volna, és az előző év összegzéséül szolgált volna, de két dolog megakadályozott:
Ágyin: Az életem hátralevő részét a jövőben fogom eltölteni, ezért érdemesebb arra tekinteni, és
Dvá: Semmi összegezni való nincs az elmúlt egy évemben, ami pedig van, abban semmi pozitív, vagy csak alig.

Szóval nézzünk elébe a 2014-es évnek.
Két dolog, ami hétszentséges atyaúristen, hogy így lesz, legalábbis megfogadtam. Egyrészt a dohányzással végérvényesen leállok, mert drága, és büdös és unattraktív. A másik, jóval nehezebben betartható pedig az, hogy annyira nehezen betartható, hogy inkább először körülírom, hogy miért.
Tudtátok-e, hogy az alkoholizmus a magyarországi családok 100%-át érinti közvetlenül és közvetetten?
Van az utcánk elején egy hangulatápoló, ahova rendszeresen betérek én is, és elég nyilvánvaló módon összeismerkedtem az ott napi szinten megforduló törzsközönséggel. Az embertípus, ami ott felfedezhető, leginkább a 'lecsúszott' szóval jellemezhető. Elváltak, megint, vagy még mindig szüleivel élők, akik gyerekeiket (már ha van) csak hétvégeken láthatják, vagy még akkor sem. Tippeljetek, mi lehet az okozója? Ezek az emberek megélnek ugyan, van mit enniük, van hol aludniuk, de semmi nincs, ami előremozdítaná őket, vagy ha van is, a sör majd elfojtja a mélyben rejtőző vállalkozó-kedvet. Persze, vannak durvább esetek, akik az igénytelenség olyan szintjén állnak, hogy minden vasárnap fürdik, ha szükséges, ha nem, és néha megvereti magát, mert az ütések közben néha eszébe jut, hogy hol felejtette az olvasószemüvegét.
Szóval az alkoholizmus. Egy addikció, ami legtöbbször észrevétlenül belopakodik az életünkbe, és a saját szánkon keresztül meggyőz minket, hogy nincs ezzel semmi baj. Aztán amikor eszünkbe jut, hogy talán az alkoholizmus útjára léptünk, azt találjuk mondani, hogy "én ezt tudom kontrollálni" vagy azt, hogy "bármikor abba tudom hagyni". Ilyenkor rendszerint már késő, az alkoholizmus betört, és fészket rakott magának.
Vagyis a második, nagyon nehezen betartható fogadalom: nem iszom alkoholt. Egyszerűen azért, mert én nem akarok idáig eljutni. Nem akarom azt, hogy a mindennapjaim azért tökéletesen egyhangúak, mert a bennem rejlő alkoholistának ez kényelmes. Nem akarok oda jutni, hogy a társasági életből csak a sörözés maradjon meg, itthon egyedül, vagy a helyi krimóban, minimális energiabefektetéssel. Köszönöm, nem. Inkább nem leszek vicces, meg szélesebben mosolygós, viszont tiszta maradok, és amúgy alkohol nélkül is nagyon jókat lehet bulizni.
Néha jól esik egy korsó sör, nem tagadom, de kiszáradva, nagy melegben a víz is ugyanolyan, ha nem jobb. Sőt, tulajdonképpen jobb.
A lényeg: no alkohol a jövőben. Nehéz lesz, sőt, nem tartom kizártnak az elvonási tünetek jelentkezését sem, mert félek tőle, hogy az alkoholizmus már bennem is megvetette az ágyát. Félelmetesen gyorsan dolgozik a rohadék.

Nézzük a továbbiakat.
Munkát kell találnom. Úgy látom, hogy ez Magyarországon nem megy. Viszont van lehetőség kitörni. London annyira tele van honfitársainkkal, hogy az lenne a csoda, ha nem tudnék önerőből kimenni, és még talán állásajánlatot is tudok innen szerezni, bár most éppen nem szívlelik a helyi nagy fehérek a bevándorlókat, azért megoldható. Úgy hiszem. Mindenesetre megnyugtat a tudat, hogy barátaimtól - itthon ugyanúgy mint odakint - minden segítséget megkapok ehhez. Szóval a következő két hétben nekiállok utánajárni dolgoknak, ügyeket intézni a témában, és ha három héten belül nem kapok munkát itthon, akkor irány a nagyvilág. Duplájára emelem az esélyeimet, úgyhogy most már működnie kell! Olyan nincs, hogy nem. Sőt, ami azt illeti, valahol reménykedem benne, hogy nem találok itthon munkát, és kitörhetek lelkiismeret furdalás nélkül. Mert már nagyon vágyom az önállóságra. Az álmaim pedig végtelenek, de itthon gátjuk van.

Tök fura, hogy nőügyeken már egy hónapja nem gondolkodom. Pedig szokásom, de azt hiszem, magamban eldöntöttem, hogy amíg magamnak nem teremtem meg a saját egzisztenciámat, addig hiába is törném magam. Ha pedig tényleg kiköltözöm, akkor aztán végleg nem lenne értelme itthon csajozni. Szóval ez a téma jegelve van. Ha eddig bírtam, még egy-két év egyedül igazán nem fog megviselni. Remélem.

A legutóbbi meccs:
Philadelphia - Calgary 4:1
A csapat rájátszást érő helyre küzdötte magát a borzalmas szezonkezdet után, és én még mindig mondom: jó játékkal Stanley kupára érdemes csapat lehet.
Let's Go, Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.