Szóval sorra történtek velem események így az év vége felé közeledve, és most a legfontosabbakat kiszemezgetném. Ömlesztve még mindig ugyanaz a szar van, mint eddig, csak egy-két érdekesség.

Kezdjük azzal (és ez lett volna eredetileg a címe a bejegyzésnek), hogy elment a zsuzsivonat. Más szóval tényleg befejeztem a táncot, legalábbis egy időre. Még egy próbára elmentem, hogy tanúja legyek annak a szokásos bizonygatásnak, ami már másfél éve megy, és rájöttem, hogy baromira nem vagyok rá kíváncsi. Nem kell az ígérgetés, csak a társaságot sajnálom, akiket otthagytam, és valahol mélyen rosszul is érzem magam emiatt, de majd kiheverem. Azért még járjunk össze zülleni, ha lehet! Köszi! :)

Aztán
Van ez a Holnap Magazin, ahol én pályázatot nyertem, de már tudjátok. Na, szóval végre megjelent Hétköznapi krónikák címen a novelláskötet, amibe három művem Nekem is belekerült, de ezt is már tudtuk. Azon kívül meghívtak egy rendezvényre, ahol kötetlen beszélgetést lehetett folytatni a magazin szerkesztőivel, és a szerzőkkel, nameg persze Holl Nándor színésszel.
Bevallom őszintén, én nagyon féltem attól, hogy menni fog a "szépirodalmi nyáladzás" ahogy én nevezem, és olyan képmutatás fog menni a "művészet" zászlaja alatt, amit nem fogok két órán át bírni. Ennek ellenére beszédbe elegyedtem egy költő/műfordító úrral, és nyoma sem volt ennek a művészi attitűdnek, hanem a gyakorlatias szakmázáson volt a hangsúly: tapasztalatokat cseréltünk, módszerekről beszélgettünk, eredményekről, meg ilyesmi. Szóval király volt.
Persze, azért részemről elindult az észnélküli kapcsolat építés, hogy ha esetleg egy komolyabb emberrel is összehozna a sors, akkor....

És
Első alkalommal lett megrendezve a városligeti műjégpályán az ún. Karácsonyi Hoki Buli, vagyis egy három napos nyílt teres jégkorong rendezvény, amit eredetileg a tengeren túlon úgy hívnak: Winter Classic.
A története az egésznek (szerintem) így szól:
Történt, hogy az NHL egy teljes szezonra bezárta a kapuit, ez volt a "lockout", vagy kizárták a játékosokat a csarnokokból. Ezért nem indult el a szezon. Ez 2004-ben volt. (Igaz, ami igaz, ha valóban a teljes történetet el akarom mondani, akkor pár kanadai katonával kezdem, akik seprűvel egy fadarabot kezdtek el terelgetni a jégen)
Ebben az évben érkezett az FTC jégkorongcsapatába két kíííváló kanadai játékos, Rob Niedermayer, és Jason Strudvick. Láss csodát: a Kisstadionban volt Fradi meccs, ami akkor még nyitott volt, és látta ez a két, arénához szokott zseni, hogy bazmeg itt nyitott stadionban játszanak, miafasz?
Aztán elindult az NHL újra, a két kanadai srác hazatért, aztán, ki tudja, miért, egy új mozgalom ütötte fel a fejét a tengeren túlon: a Winter Classic (The game was born outside!), vagyis, hogy játszunk egy meccset nyílt téren, és adjunk mellé bazinagy gálaműsort, meg felhajtást.
Szóval véleményem szerint visszatért hazájába ez a rendezvény múlt hétvégén. Én, sajnos, csak vasárnap tudtam elmenni a Volán-KAC meccsre, és az élmény fantasztikus volt. Biztos hideg volt, de hála a szolgálati laposnak, annyira nem éreztem, talán csak a lábujjam fázott. Amúgy... szóval mindegy, képeim most nincsenek, de ha már láttátok a Vajdahunyad várat, és el tudtok képzelni előtte 4000 szurkolót, meg egy jégkorongmeccset, akkor megértitek, miért voltam elalélva teljesen.

A legutóbbi meccs:
Philadelphia-Washington: 4-5 SO
Let's Go, Flyers! 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.