Eléggé elmaradt ezen blog szerkesztése, szóval most egy egész nyarat kell pótolnom, ami vészesen nehéz lesz, mert a felére nem emlékszem. Vagy azért, mert semmi különös nem történt, vagy azért, mert be voltam rúgva.

Kezdjük talán a munkakereséssel.

Találtam munkát, egész zsíros volt, aztán próbaidőben elváltak útjaink. Lehúztam két hetet, kerestem egy kevés pénzt, és még fasza munkaruhát is kaptam (na jó: öt szar póló, két király nadrág, meg egy szuper-atomzsír cipőt).
Szóval a munkakeresés még mindig tart, csak ki van vele a tököm. De azért küzdök a helyzettel.

A nyár jelentős részét Sanyi barátommal töltöttem el, ami azért érdekes, mert... nem tulajdonképpen nem is érdekes. Hiszen jó barátok vagyunk évek óta. Ő itt dolgozik a környéken, én időm nagy részében nem tudtam kimozdulni a városból, szóval vele lógtam mindenfelé. Ami azt illeti, szinte mindent együtt csináltunk a nyáron. Ő edzette magát rendületlenül, hiszen egy helyi fekvenyomó versenyre készült, én pedig támogattam. Aztán rábeszélt, hogy menjek el én is vele edzeni, hogy ne legyen egyedül. Szóval azóta én is aktívabban sportolok. (Egyébként a versenyen 92,5 kilót nyomott ki, fél éve edz, és 68 kiló a srác)
Mi mindent éltünk meg ezen a nyáron... Fogadást kötöttünk, amit Ő elveszített, voltunk Balatonon (részletesebben később), az Én bulimon talált rá mostani párjára, és.... hát sorolni sem lehet.

Voltunk Balatonon. Összesen 21-en voltunk az alatt az egy hét alatt lent a házban, és mindent elmond a foglalkozás mikéntjéről és eredményességéről az az eset, ami egyik reggel, úgy 7 óra tájban játszódott le. Szóval ülünk a száletliben, atom másnaposan, begyógyult szemekkel, mikor az egyik srác kijön a kis házból, ahol aludt, full másnapos Ő is, félmeztelen, begyógyult szemek, és a kezében hoz egy gyalut. Majd leteszi, és elmegy sörért (reggel 7. Hozzáteszem, mikor ez lejátszódott, mi már Sanyival a másodikat ittuk), Az, hogy mi minden történt még abban az egy hétben, nem publikus. Mondjuk úgy, hogy a foglalkozás maradéktalanul elérte a célját.

Hamarosan elkezdődik a tánc-, és a jégkorongszezon is. Mindkettőnek a nyitórendezvénye már megtörtént, hiszen még 10-én voltam meccsen, és pénteken a táncosokkal is sikerült egy kis ivászatot rendezni, szóval jöhet az ősz. Kiélveztem a nyarat. Jó volt. Soha rosszabb nyarat.
Az egyetlen bajom, hogy ezt is "egyedül" töltöttem. (Sanyi, meg ne sértődj, viszont jusson eszedbe, hogy neked van barátnőd!)
Szóval ezen a nyáron is megkaptam az FZ szöveget. (GY. K. K.: "Te olyan jó barát vagy.")

Munkát kéne találnom, lehetőleg stabil, állandó munkát, és ténylegesen jöhet az ősz. Itt állok teljes mellszélességgel, és várom. Megnézzük, mi történik.

Hamarosan kezdődik a szezon, a csapat összeállításában jelentős változások vannak.
Go for the Stanley Cup!
Let's Go Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.