2008. Január 8. volt az a nap, mikor Norbi a maga könnyeden idegesítő stílusával felrúgta az addig kényelmesen puhány és ingerszegény életemet, és berángatott egy művészeti iskola néptáncosai közé, hogy próbáljam ki magam.

Kipróbáltam.
Fél év múlva már a Fekete-tenger partján táncolhattam.
Másfél év múlva a nizzai tengerparton ünnepelhettem a 20. születésnapomat, úton egy Spanyol táncfesztiválra.
Két év múlva már komolyan gondolkodni kezdtem azon, hogy a néptánc világában dolgozzak.
Mindeközben megismertem azokat az embereket, akiket ma ténylegesen a barátaimnak hívok. Egy kitűnő, kedves társaság.
Újabb fél év múlva már Rómát, Firenzét, Pompei-t is bejártam, felmásztam a Vezúvra.
Egy év múlva visszatérhettem a gyökereimhez, járhattam Erdélyben.
Itt már szép lassan elkezdett szétesni valami.
Tavaly már saját szervezésben mentünk el tánctáborba, illetve a Balatonra.

Jelenleg a következőképpen néz ki egy próbánk.
Keddenként a Törekvés TE-vel együtt tanulunk új táncot, néhol egész tűrhető létszámmal. Összesen azért ki szoktunk adni 30 főt, vagy akár többet is.
De a csütörtöki próbák kaotikusak.
Legutóbb 15 embernek sikerült betévednie, ebből ketten eredetileg a Kis-Nádasdy tagjai.
Jövő hét csütörtökön Rózsakert Fesztivál, kellenének emberek fellépni. Hét ember ér rá.
Hát igen, felsőoktatás, munka és barátai, hétköznap délután nem biztos, hogy működik az ilyesmi.
(Mondtam már, hogy a próba este 7-kor kezdődik?)
Viszont egy szombat délutáni fellépésen, amivel egy időben legfeljebb egy sokadrangú szvingzenész koncertezik, pontosan ugyanilyen az arány.
"Nem, mert elutazok." Jó
"Dolgozom." Rendben
"Tanulnom kell." őőőő oké
"Fáradt vagyok." ahhhaaaaa
Emlékszem, mikor egy lány eljött a próbára, majd azért ment haza még a próba előtt, mert nagyon izgult a másnapi vizsga miatt. (????) (WTF?!)
Szóval a legtöbben a csapatból még iskolába járnak, felsőoktatás leginkább. Nem jönnek el fellépni, meg próbára, mert tanulnak. Nos, én is. Mégsem hagyok ki próbát, csak akkor, ha a halálomon vagyok, bár sokszor még akkor sem. (Sőt, ha belegondolok, mikor dolgoztam, kis híján félbehagytam a melót, hogy mehessek táncolni.)
Nos, akik ott laknak az iskola közvetlen környezetében (futva 20 perc) azok meg se próbálják nekem bemesélni, hogy az utazással együtt elvesztett 2 óra derékba fogja törni iskolai pályafutásukat. (Összahasonlítás: Másfél óra út oda, majd másfél óra vissza, másfél óra ott. Ez összesen négy óra, vagyis heti 8 óra megy el a táncra, ha nincs fellépés - sajnos mostanában tényleg nincs. Ezzel együtt célom, hogy osztályelsőként végezzek a suliban.)
Ami azt illeti, érzem, hogy ez sánta megközelítés, viszont megtanultam valami mást táncosként, valami sokkal fontosabbat.

Ez egy csapat. Egy közösség. A közösség jó dolog.
Amikor adott egy feladat, amit meg kell oldani, akkor pedig együtt kell megoldanunk. Ami pedig a legszebb az egészben, hogy senki nem nélkülözhető. Pontosabban kifejezve mindenkire szükség van.
Én, mint újonc (igen, még mindig úgy gondolok magamra, mint az "új fiú") rájöttem arra, hogy miután csatlakoztam a csoporthoz, azonnal kötelesség lett, hogy én járjak próbára, fellépésre, stb. Az pedig, hogy ráérjek a fellépéseken és a próbákon, a saját felelősséggem lett, valamint felelős lettem azért is, hogy hozzátegyem a csoport sikereihez minden tudásomat.
Most pedig úgy érzem, hogy a csapat nagyrészében már nincs meg a felelősség a többiek iránt. És ez elkeserít.

Tudom, hogy nem az első a tánc. Nekem sem az. Nekem ez egy hobbi, egy elfoglaltság. Valami, ahol pihenek, és a barátaim között lehetek.
De ez nem jelenti azt, hogy szabad félvállról venni az egészet, és sutba dobni azt, amiért a többiek küzdenek. Ez számomra megalázó lenne. (Nagyon félve jegyzem meg, hogy úgy érzem, személy szerint baromira nem érdekel senkit, hogy mit gondolok, teszek, vagy szeretnék tenni. Valójában mindenki leszarja, és ez bánt.)

Azt hiszem, a szezon után visszavonulok. Ha csak addig nem történik csoda.

U. i.: TÉNYLEG szeretettel! Én tényleg szeretlek titeket.

Sajnos a Philadelphia nem jutott a rájátszásba. Sebaj, majd a következő szezonban!
Let's Go, Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.