2014.04.11. 17:59
Ébredések
Tulajdonképpen reggelente rossz, napközben király, éjszaka meg szunyálok, az pedig azért jó.
A figyelmesebbek számára extra adag helyesírási hibával megspékelt beszámoló Banbury városából.
A Faurecia alkalmazásában dolgozva tulajdonképpen arra jöttem rá, hogy fájdalmas munka igenis létezik, és megtanultam éjszaka úgy ordibálni álmomban a fájdalomtól, hogy csak percek után ébredtem fel rá. Ha még pár hétig maradtam volna ott, utána jól megélhettem volna abból, hogy képes vagyok ordítva aludni.
Nem szólva arról, hogy a kollégák közül kevés emberrel jöttem ki jól, a főnökömet sem csipáztam, szóval onnan megpattantam négy hét után, következő héten (vagyis most) új helyen kezdtem: egy élelmiszergyárnak csúfolt csomagolóüzem lelkes munkatársa vagyok. Kicsit kevesebb pénzért sokkal könnyebb meló...a legnehezebb az, hogy ne aludjak el közben.
A hét elején átköltöztem egy másik helyre, miután az előző szállást a munkahely adta, onnan költöznöm kellett asap. Ez sikerült is, most egy pakisztáni arctól bérelek lakást, három lengyellel együtt. Kicsit szűkös, kicsit büdös, kicsit kényelmetlen, de legalább van. Nem is töltök itt túl sok időt, csak alszom meg főzök itt.
Apropó: rájöttem, hogy főzni könnyű. Belebarmolok a fazékba/serpenyőbe/tepsibe húst, meg zöldségeket, meg fűszereket, amiktől szerintem jó íze lesz, kavargatom, vagy csak nézem lelkes odaadással, aztán megkóstolom, és tényleg jó. Eddig mindig sikerült legalább annyira, hogy ne kúrjam ki egy mozdulattal a kukába...
Szóval a lényeg: új meló, új szállás, több szabadidő, és a munkavédelmi cipőtől orrfacsaró lábszag... de béke, jóság, boldogság van.
Reggelente viszont rossz.
Sokszor arról álmodom, hogy otthon, családdal, barátokkal vagyok. Ezek között vannak kellemesek, viccesek, izgalmasak, vágyakozók... a legdurvább az volt, mikor egy Biatorbágy-Banbury keverékvárosban egyik barátommal az idősebbik Klicsko elől menekülünk, mert kiderül róla, hogy valami maffiózó, vagy szörnyeteg, vagy ilyesmi....mindegy. Szóval ezekből az álmokból felébredek, és látom, hogy messze vagyok, idegen helyen, idegen szobában alszom, és ki tudja, mikor látom őket legközelebb. Valahol melengeti a szívem, hogy valahol hazavárnak, és ez remek, de nem tudom, hogy mikor tudok hazamenni. (Amúgy a füzetecskét, amit kaptam, rendszeresen nézegetem,olvasgatom. Jól esik.)
Ezen apróságokon kívül minden nagyon zsír. Van már webcamom, szóval aki skypeon beszélgetni szeretne (én szeretnék), az fészbúkon megtalál. Majd még jelentkezem.
A Flyers bejutott a rájátszásba, szóval szerencsére még tovább szurkolhatok nekik. Kérdés, hogy legyen-e playoff szakállam.
A legutóbbi meccs:
Philadelphia Flyers - Tampa Bay Lightning 2-4
Let's Go, Flyers!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.