Az ember életében vannak napok, amikor semmi sem sikerül. Van ilyen. Ám vannak olyan napok, amikor semmit nem csinál az ember, de még az sem sikerül. Ez már durva, de továbbmegyek: vannak napok, mikor minden összefog az ember ellen. Amikor bármihez nyúl, az eltörik, tönkremegy, leesik, elporlad, felrobban. Na, a tegnapi napom ilyen volt.

Pedig remekül indult. Persze, hajnal négykor felébredni sosem kellemes, de cserébe egy izgalmas, fordulatos jégkorongmeccset láthattam, Magyar győzelemmel. A meccs után pedig lelkesen, hogy még délelőtt mindent elintézek, felpattantam, majd beestem az ágyba. Azt hiszem, itt rontottam el, mert restségem többszörösen megfizettem.
Délután egykor másztam ki újra a takaró alól, megmarkoltam a szennyest, bepakoltam a mosógépbe, a fiókba a mosópor és az öblítő, megfordultam, a fiók pedig e mozdulat során a padlóra került, ezzel a mosópor-öblítő kombó szép mintát rajzolt a padlóra. Negyed óra takarítás.
Megesik.

Gondoltam, míg tart a mosás, elsétálok a tescoba.
Próbálkozás 1:
El is indultam, félúton pedig észrevettem, hogy otthon maradt a bankkártyám. Anélkül pedig nehéz vásárolni. Séta vissza, bankkártya zsebbe, indulás vissza.
Próbálkozás 2:
Újra félúton, immár teljesen felszerelve megéreztem, hogy a "barna hadsereg" nem csak egyszerűen menetelni kezdett a kijárat felé, hanem egyenesen rohamot indított, és döngette a kaput. Miután hazaértem, és elvégeztem az elvégezendőt, felismertem, hogy a hirtelen stressz, és a közel egy kilóméteres, összeszorított farpofákkal történő sprintelés elég durván leizzasztja az embert, ezért elmentem zuhanyozni. Nem estem hanyatt, nem vágtam meg magam, viszont a fürdőből kilépve láttam, hogy a szobám ajtaja csukva. Kilincs nincs, csak egy zár. A kulcs pedig odabent, az asztalon. 
A történethez hozzá tartozik, hogy a lakótársam (nevezzük Piotrnak), egy szobával arrébb, a barátnőjével ordítva szeretnek dugni. Persze, mikor máskor kell ezt megtenni, ha nem akkor, mikor én egy boxerben, nyakamon a vizes törölközővel próbálom kitalálni (Ohh, ahh, yea!), hogy mégis hogyan jussak be a szobába? Szóval Piotr és barátnője ritmusára vertem és ráztam az ajtót (Huh, yea, ahh, ohhhh!!!), meg ütemre kettőt rávertem a törölközővel, majd lementem a konyhába egy késért. Szerencsére a késsel a zár viszonylag könnyen és anyagi kár nélkül felpattintható, bár a műveletet nehezítette, hogy a koncentrációm megoszlott abban, hogy a már említett hanghatásokat (Huh-huh-oh-oh-oh) kizárjam az elmémből.
Szerencsére a "pillanatot" nem kellett megvárnom, még az előtt be tudtam csukni magam mögött az ajtót, hogy Piotr kimeszelte volna a szobáját. Szóval tisztán, felszerelve, könnyítve magamon, újra elindultam a tacskóba.
Próbálkozás 3:
Persze, majd zökkenőmentesen fog menni, mi? Oly naív...
Az, hogy az ember véletlenül lelök a polcról egy csomag előre reszelt sajtot, megesik (persze, a fent leírtak fényében ez már durva), de az, hogy pont annak az egynek hibás a csomagolása, és van kiszakadva, az már nem. A kiömlött sajt felmenőiről egy szép szófordulattal emlékeztem meg, abban a hitben, hogy Angliában jó eséllyel a kutya nem érti, persze egy teljes Magyar család sétált el mögöttem, és tört ki éktelen nevetésben.
(pozitívum: egy ott dolgozó látta, hogy mi történt, úgyhogy nem fizettették ki velem, elég volt feltakarítanom).

A vesszőfutás még nem ért véget. A kimosott ruhákat ki kell teregetni. Az, hogy a ruhaszárító kinyitása közben odacsíptem az egyik ujjamat, azt hagyjuk is. De fel kellett ismernem, hogy a mosógépben lakozó zoknievő-manó Angliában ugyanúgy őshonos, mint otthon. Két fél pár zoknimat falta fel a rohadék.

Ez után a nap után igazán megérdemeltem, hogy kicsit jól érezzem magam, úgyhogy Bencééknél a házibuliba úgy mentem, hogy rosszabb már nem történhet. Újfent tévedtem,
A katasztrófa akkor következett be, amikor gyanútlanul WC-re mentem (szigorúan Krisztus pozitúrában, nem mertem hozzá nyúlni, még eltörtem volna), becsuktam az ajtót, majd dolgom végeztével kinyitottam az ajtót... illetve csak nyitottam volna. Beszorult. Próbáltam belülről erősen. Próbálták kívülről erősen. Nem ment. Nem nyílt. Beszorult.
Végül Anita három, erőteljes rúgása mentett ki, amit a kilincs, és az ajtó egy része bánt, mert konkrétan kiszakadt a helyéről.
Kimenekültem. Majd leültem a kanapéra, és vigyáztam, hogy még véletlenül se mozduljak meg.
Éjfélkor mertem csak emberek közé menni. Véget ért a horror szombat.

Persze, a péntek még igen jól sikerült, azért is, mert a Flyers győzni tudott.
A legutóbbi meccs:
NY Rangers - Philadelphia Flyers 1-2
Let's Go, Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.