Már rég túl vagyok azon az illúzión, hogy az új év beköszöntével valami változni fog, de mindig érezzük, hogy valami lóg a levegőben. Figyelünk, és látjuk az embereken a feszült, vagy reményteljes várakozást, és reméljük, hogy valaki, vagy valami majd kezébe veszi az irányítást, és ezentúl minden jobb lesz. De ez a valaki általában mi vagyunk.
Így fejeztem be az ó, és így kezdtem az új évet.

A munkahelyemen újra beindultak a túlórák, dolgozom is, mint a gép (egész pontosan a gép dolgozik, én meg nagy átéléssel nézem, és lelkes odaadással végzem a papírmunkát), és ennek az az eredménye, hogy kb egy hónapja nem volt egy szabad hétvégén. Szombat-vasárnap-hét-szombat-vasárnap, megállás nélkül. A karácsonyi időszak mentett meg a folyamatos robotolástól, ettől függetlenül az ünnepek és a folyamatos munka miatt erősen szétestem. Azt nem mondom, hogy fáradok, de sok dolog kimaradt az életemből, például egy jó takarítás. Egy hónapja nem láttam a porszívót se.
Na jó, valójában fáradok, lassan, de biztosan, és a kollégáim kérdezik is, hogy miért csinálom ezt magammal. Két dolog miatt:
1.: A pénz rohadt addiktív. Az imént számoltam össze a félretett pénzemet, és csak az annyi, hogy még sosem volt ennyi egyszerre. (Ahogy pedig elnézem a font árfolyamát, csak egyre több lesz)
2.: Szeretem a munkámat. Nehéz olyan munkahelyet találni, ahol élvezem, amit csinálok, és ez egy ilyen hely. Igaz, hogy minimálbér, tehát szét kell melóznom magam az előbb említett jólétért, de szeretem csinálni, és ez az egészet megkönnyíti.

És nem tudok betelni azzal a tudattal, hogy egy halom pénzem van, és csak gyűlik, és még többet akarok. Függőségi tünetek.
De legalább ez egy előnyös fajta függőség.


Van még egy érdekes egészségügyi tünetem: bőrprobléma. Semmi komoly, csak simán ki van száradva a kezem, viszont az annyira durván, hogy míg a karom csuklóig egészséges bőrszínű, addig a kézfejem bíborvörös. Csúnya.
De tudom az okát.
Az egyik gép, amivel dolgozom, porcukrot csomagol. Huszonöt kilós zsákból kell a gépbe öntenem a cuccot, de néha a cukor összeáll kőkemény tömbökbe. A terméknek egy szitán kell átmennie, hogy lehetőleg semmi más ne kerüljön bele, viszont a nagy tömbök nem tudnak csak úgy átesni rajta, ezért kézzel kell rásegítenem. Így fordulhat elő, hogy csuklóig turkálok a porcukorban, hogy aztán újra és újra megmossam a kezem, majd két óránként szünetben kimenjek a nedves hidegbe. (Persze, vannak darabok, amiket egyszerűen nem tudok áttolni a szitán, két kézzel tiszta erőből nem tudom kettétörni. Ezeket vittem oda a qualitysoknak meg a managernek, azzal, hogy "indestructible", vagyis elpusztíthatatlan) A hatás garantált. Hiába a napi sok liter víz, a tonna kézkrém, egész egyszerűen nem használ. Nem elég. A kezem száraz, mint a szaharai teve pinája, vörös és sebes. Hurrá... szeretem a munkámat.

Kicsit az ünnepekről.
Egyáltalán nem viselt meg a tudat, hogy a karácsonyt ezer mérföldre a családomtól kell eltöltenem. Eléggé túl van misztifikálva ez a szeretet ünnepe dolog, hiszen én mindig ugyanannyira szeretem a családomat, és pár kötelező gesztuson kívül (ugye, milyen ocsmány ez is?!) nem is igazán gyakorlom. Sőt, néha kellemetlenül érintenek azok a dolgok, amiket ilyenkor tesznek (vesznek) az emberek velem, mivel én sokkal inkább hiszek a szeretet tiszta és sallangmentes kinyilatkoztatásában, mint pl. ajándékokban.
Éppen ezért előre bocsájtanám: jövőre nem adok és NEM FOGADOK EL SEMMILYEN AJÁNDÉKOT!!!!!44444NÉGYNÉGYNÉGY
Legyetek a barátaim, legyetek a családom! Várjanak nyitott ajtók, meleg otthonok. Nekem ennyi elég, és még sok is.
Ha pedig valaki ajándékot adna, küldene, egyéb módon juttatná el hozzám, csúnya sértésnek fogom venni, és a fejéhez baszom. (Kivételt képez egy jó bejgli és egy kis pálinka. De csakis közös elfogyasztás esetén)

Persze nem kellemetlen, ha az ember kap valamit. Mint ahogy idén is kis túlzással elhalmoztak ajándékkal, hasznos és aranyos dolgokat kaptam (meg otthonról bejglit meg pálinkát), és nagyon-nagyon jól esett, DE borzasztó kellemetlen volt, hogy én nem adtam senkinek semmit. Najó, Olivérnek egy doboz szaloncukrot.
Rosszul éreztem magam, mikor fülig ért az ajándékhalom, és nem adhattam senkinek semmit.
Szóval még egyszer elmondom: Ne adjatok semmilyen ajándékot, mert nem fogom elfogadni. (névnapomra és születésnapomra se)
Köszi.

 

Most pedig a szilveszter.
Ha összegeznem kéne az évemet egy szóban, akkor az "újdonság" lenne ez a szó.
Márciusban kiutaztam ide, Áprilisban már a második (jelenlegi) munkahelyemen kezdtem Angliában, konditerembe kezdtem járni, megtanultam főzni, rengeteg új embert ismertem meg a legkülönbözőbb nemzetekből, új tapasztalatok, kalandok, egy teljesen új világ. Eredményeket értem el, ÖNÁLLÓVÁ váltam... már csak egy barátnő hiányzik a képből.
Az új évben elkezdek ezen is gondolkodni.
A szilveszteri buliról annyit, hogy kapitális mennyiségű pia fogyott, be is csiccsentettünk alaposan.
Most pedig az az érzésem, hogy....
Nos, ha egy frissen eljegyzett nő vallott már Neked szerelmet, akkor tudod, hogyan érzem magam.
Pontosan. Röhögök rajta, mégpedig baromira, és kívánom nekik a legjobbakat. Kicsit még fiatal, de hamarosan megtanulja majd megkülönböztetni a szerelmet a fizikai vonzalommal vegyes rajongástól.
Most pedig megmarkolom újonnan vásárolt e-book olvasómat, és nekiállok Orwell 1984 c. könyvének.

 

Az az érzésem, hogy ez a szezon nem a Flyersé. Bár messze van még az alapszakasz vége, attól még reménytelennek tűnik.
A legutóbbi meccs:
Flyers - Avalanche
3-4 (OT)
Let's Go, Flyers!

A bejegyzés trackback címe:

https://flyers.blog.hu/api/trackback/id/tr547028939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása