Hát nagyjából most jutottam el addig, hogy felfogjam, mi is történt tegnap este/éjjel. Az, hogy Ti képesek voltatok két héten át szervezkedni, ötletelni, azért, hogy... na mindegy. Bulireport a tovább után.

Magamban eltökéltem a múltban, hogy ezt a blogot legalább havi rendszerességgel frissíteni fogom, és ezt meg is próbálom tartani az új évben. Jelen pillanatban ez viszonylag egyszerű, hiszen attól függetlenül, hogy szinte mindig itthon voltam, rengeteg minden történt. Beszámoló a tovább után...

Az új éve elé nézve mindig azt várom, hogy elsején felébredve valami más lesz, de valójában ugyanaz a szar van, csak mi, emberek nevezzük máshogy.

Szóval sorra történtek velem események így az év vége felé közeledve, és most a legfontosabbakat kiszemezgetném. Ömlesztve még mindig ugyanaz a szar van, mint eddig, csak egy-két érdekesség.

Tudom, nem valami frappáns, de ez van. Majd még dolgozom rajta.
Arra jöttem rá az utóbbi kb. két hónapban, míg ezt a blogot az enyészet lassú pusztítására hagytam, hogy többet kéne ide írnom. Végül is, miért ne írhatnék a mindennapjaim történéseiről, kezdve azzal, ha épp nem csinálok semmit (bár arról nehéz írni), egészen addig, hogy mi minden foglalkoztat mostanában.
Szóval az aktualitások....

A legutóbbi bejegyzésem után sok támadás - megjegyzés - véleményezés ért engem, hogy a családalapítás egyáltalán nem attól függ, hogy szüleimmel élek-e, vagy hogy mennyi pénzem van. Én ezt tisztelettel továbbra is vitatnám, hiszen véleményem szerint nem lehet megfelelő anyagi háttér nélkül közös jövőt építeni. Tovább után részletesen.

Ha az ember sokáig nem csinál semmit, akkor túl sok ideje van, és ilyenkor általában azt sem csinálja meg, amit tényleg kéne, és így még több ideje marad - gondolkodni. Ha pedig az ember [(túl sokat)] gondolkodik, abból mindig baj van. Egyre többször tűnik fel valaminek a hiánya ahelyett, hogy a meglévő dolgoknak örülnék, és azt értékelném, ellenben azon töröm magam, hogy nincs még két pár zoknim. Az istenfáját! (((HÖPP! ENNYIT a kerettörténetről!!)))

Eléggé elmaradt ezen blog szerkesztése, szóval most egy egész nyarat kell pótolnom, ami vészesen nehéz lesz, mert a felére nem emlékszem. Vagy azért, mert semmi különös nem történt, vagy azért, mert be voltam rúgva.

Szóval a szezon végét járjuk, lassan az NHL is bezárja kapuit egészen októberig (hacsak nem lesznek megint bérviták, HAHA), a tánc is szünetel, szóval újabb vegetatív, álláskereséssel töltött nyár áll előttem. Hurrá.
Nézzük a még előttünk álló feladatokat.

2008. Január 8. volt az a nap, mikor Norbi a maga könnyeden idegesítő stílusával felrúgta az addig kényelmesen puhány és ingerszegény életemet, és berángatott egy művészeti iskola néptáncosai közé, hogy próbáljam ki magam.